Mi emberek, ha látunk egy balesetet, vagy hallunk róla, hogy mi történt, hajlamosak vagyunk lebénázni a szerencsétlenül járt embereket, és képesek vagyunk elhinni magunkról, hogy velünk ilyen úgysem történhet. Nem a frászt nem!!! Különben milyen híreket hallanánk másnap a híradóban?
Ha azt hinnénk, hogy a baj csak az utcára kilépve fenyeget, akkor nagyobbat tévedünk, mint gondolnánk. Sajnos a veszély mindenhol ott leselkedik, és csak a megfelelő pillanatra vár.
Sajnos a medencés balesetek sem válogatnak. Megtörténhet velünk a strandon, a vízparton, a de még a saját otthonunkban is. Hiába képzeljük, hogy David Hasselhoff és Pamela Anderson minden medence/tó/ tenger partján ott van, és megmentenek minket. Egyrészt valószínűleg épp nem fognak ráérni megmenteni minket, másrészt az emberek nincsenek felszerelve tartalék kezekkel, lábakkal, fülekkel. A legjobb amit tehetünk, hogy elkerüljük az ilyen vizibaleseteket,a megfelelő körültekintés, és elővigyázatosság mellett.
A kisgyerekek a vízbeugrálásnál jobban már csak azt szeretik, ha rossz fát tehetnek a tűzre, kikerülve apa-anya “nemszabad” szabályait. Ilyenkor elég csak egy pillanatra nem odafigyelni rájuk, és már meg is történt a baj. Ugyanez a helyzet a tiniknél a dackorszak bekövetkeztével, ezért nem lehet elég korán elkezdeni felhívni a figyelmüket a veszélyekre.
Attól még mert azt hisszük, hogy meg se hallják amit mondunk, attól még ott motoszkál majd a fejükben a szülő intőszava, úgyhogy nem veszekedve, de ismételgessük magunkat a gyermekeinknek a medence körüli “tilosságokról”. (Tiniknél érdemes elővenni az eltántorító történeteket, mint például egy elbambázott fejes ugrás a sekély vízbe.)
Saját magunk, és barátaink esetében is hihetjük, hogy ezeket az íratlan szabályokat minden felnőtt embernek ismernie, tudnia kell, mivel attól felnőtt a felnőtt, hogy tud felelőséggel gondolkozni, döntéseket hozni az életével kapcsolatban, de ne feltételezzünk. Feleslegesen sose bízzuk másra a testi épségünket. Mindig jusson eszünkbe, hogyha nekünk fog fájni, akkor azt rajtunk kívül senki más nem érezheti. Még az se, aki miatt történik az esetleges baj.
Ne ugorjunk, és ne lökjük senkit a vízbe napozás után. A felhevült testhez képest a víz hőfoka jóval hidegebb, ami hirtelen “találkozáskor” rosszullétet, de szerencsétlenebb esetben akár azonnali szívhalált is előidézhet.
Alkohol befolyásoltsága alatt szintén ne menjünk, és ne engedjünk be senkit a vízbe, hiszen aki a hatása alá kerül könnyen képzelheti magát szuperhősnek, csak utána másnap nehéz elhitetni vele, hogy magának köszönheti az ápolónők vendégszeretetét.
A medence környékén kerüljük a futkorászást, hiszen a partra csobbanó víztömeg csúszásveszélye ilyenkor 100% ig adott, hiába a burkolat érdessége. Lehetőség szerint a papucsunkat is úgy válasszuk meg, hogy minél kevésbé legyen csúszásra hajlamos.
Figyelni kell a medence működését, tisztítását segítő eszközök biztonságos elkülönítésére. A vízben úszkáló vegyszeradagoló megfelelően zárt kosárkában legyen elzárva a gyermekek esetleges étvágyától. A fölözőhálóhoz ne férhessen hozzá kívülről a gyerek, amíg a testvére a medencében úszkál, mert egy rossz szó, és az úszkáló gyerek önkéntelenül is könnyen fejbevágódhat véletlenül egy kis rásegítéssel.
Próbáljuk meg meggyőzni gyerekeinket, barátainkat, magunkat (!), hogy nem mindenki élvezi, ha a közelében csobbannak be a medencébe, hiszen egy balul sikerült ugrás is könnyen fájdalommal végződhet, mind az ugráló, mind a vétlen úszkáló részéről.
Ezeken kívül fordítsunk gondot a használaton kívül lévő medencénk megfelelő elkerítésre, fedésre, hogy a medence környékén bandukoló éppen csak járni tudó bölcsödésünk, rohangálásnak indult óvodásunk, megbátorodott iskolásunk, illetve kajláskodó házikedevencünk még véletlenül se tudjon a vízbe pottyanni egy óvatlan mozdulattal.
